A futás l’art pour l’art-ja

28. Nike Félmaraton

 

A TV2 Akadémia triójában harmadikként futni semmi tapasztalattal, tele adrenalinnal, a Queen Don’t stop me now-jára ugrálni a váltózónában, lesprintelni az első kilométert és számolni a métereket a végén - a legnagyobb sportélmény! Legyen szó egyéni, párosban, vagy trióban indulásról.


A Városligetbe érve csupa elszánt, erőtől duzzadó, vidám ember jött velem szembe. A sportolás mindenkit baráttá tett, mint egy közös szeánszon, ahol egy a cél: megmutatni, hogy nincsenek határok se előttünk, se közöttünk, és ünnepeljük a mozgás szeretetét.

Első félmaratonomon hármasban indulva a futás a következő menetben zajlott: triónk első futója, aki a Ligetből indult Imre Andi volt, őt 8,2 km után Illés Gabi váltotta a Műegyetemi rakparton és adott a távhoz még 4,6 kilométert. Én ezalatt a feszültséget és a várakozást azzal próbáltam levezetni, hogy egy helyben pattogva vártam, mikor látom meg a futótársak arcát, taktikát terveztem a váltáshoz és felkészültem minden eshetőségre. Hiába, ilyen a kezdők lámpaláza.

Útlezárás, dugók és embertömeg - ezt látta a külső szemlélő. Közösség, móka, kaland – így éreztem én. Tippeket osztottunk meg egymással és régi ismerőként csevegtünk mindenkivel, ahogy a rajtszámoknak megfelelően besoroltunk a helyünkre. A pulzusom a bemelegítés után is szinten maradt, olykor már nem is futóversenyen, mint inkább fesztiválon éreztem magam. Szólt a zene, dobogtak a lábak, morajlott a tömeg, tapsoltak a kezek, minden megvolt hozzá, hogy élmény legyen a napja, mikor kilométerekkel toljuk kijjebb a saját határainkat.

Gabi érkezésével eljött végre szereplésem pillanata, rám került a chip és kezdetét vette az utolsó szakasz. Fantasztikus a zene ritmusára futni, látni az embereket, akik kereplőkkel bíztatnak, és igazi sportembernek érezni magad. A szervezők kitettek magukért, a hangulatra nem lehetett panasz. Az aluljárók visszhangoztak a dobszótól, az utcán a futás ritmusára szólt a zene, pompon lányok buzdítottak, ugyanúgy ahogy az életmentő vízzel szolgáló önkéntesek, a legtöbbet mégis a futók adták egymásnak, akik kézen fogták az elesettet és átsegítették egymást a holtpontokon.

Nincs annál nagyobb élmény, mint mikor egy közösség része vagy, ez a futókaland pedig abszolút erről szólt: az sporttársi összetartásról. Az a lelkesedés, amit a futótársaktól kaptam óriási erőt adott a végjátékhoz. Nagy élmény volt az első félmaratonom, másodjára sem hagynám ki, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki próbára szeretné tenni magát, mert óriási büszkeség éremmel a nyakadban hazamenni, és érezni, hogy most igazán megcsináltad.
 

Szabó Gréta

Címkék:

2014. szeptember 22. 13:43



© 2017 TV2 Zrt.
POWERED BY NEOPORT CORE CMS